E-könyv igényelhető a hello@macbeth.hu emailcímen!
Mikor jövünk megint össze hárman
Mennydörgésben, esőben vagy villámlásban?
Mikor a tumultus alábbhagy,
Mikor a csata abbamarad,
Amit egyik elvesztett,
A másik megnyerte!
Az még naplemente előtt lesz!
De hol?
A lápnál.
Ott találkozunk Macbeth-tel!
Ott leszek, Fekete Macska!
Varangy is!
Alig várom!
A szar is szép, a szép is szar
Ködbe tűnünk mind hamar!
Eltűnnek
Kürt szól. Belép Duncan (a király), Malcolm, Donalbain és Lennox kisérőkkel, ahol találkoznak egy sebesült hadnaggyal
Ki ez a sebesült? Úgy tűnik, ő talán beszámolhat
a felkelés helyzetéről.
Ez a hadnagy kiváló katonaként harcolt és kiszabadított a fogságból.
Köszönöm, bátor bajtárs!
Mondd el a királynak, hogy hagytad ott a csatát?
Kétes volt a kimenetel;
Mint a két kimerült úszó, kik összekapaszkodva egymást fujtják meg.
A kegyetlen Macdonwald -- igazi sokszorosan aljas természetű felkelő --
Hebridák felől nyomult bakákkal és dárdásaival;
Egy darabig úgy tűnt, a Szerencse, mint ribanc mosolyg a lázadóra, de mindhiába:
Bátor Macbeth (ó hogy illik rá e név!), megfricskázva Fortunát,
Véresen gőzölgő kardjával rájuk rontott,
Rettenhetetlenként vágott rendet az ellenben,
Míg elérte azt a nyomorultat nemsokára;
Nem köszönt és és nem hibázott,
Macdownwald hasát felvágta,
És fejét feltűzte a vár fokára!
Ó nemes rokon! Micsoda hős!
Ahogy a félénk napot sötétíti
Vihar és mennydörgés, melyben hajók vesznek el,
Mint a tavasz, mely úgy tűnik, enyhülést hoz, de
Csak gyászt duzzaszt. Ezt hallgasd meg, Skócia királya:
Nemsokkal azután, hogy e bátor sereg
Megfutamította mind a gyalogbakát
A norvég király új felfegyverzett csapattal
Kezdett friss támadást.
Megfélemlítette ez kapitányainkat, Macbethet és Banquot?
Persze, mint sast a veréb vagy oroszlánt a nyúl!
Megmondom a frankót: mint a kétszer töltött ágyú,
Úgy rontottak megduplázott erővel a ellenségre:
Vérfürdőt akartak vagy egy új Golgotát?
Nem tudhatom.
Mindjárt elájulok, sebeim ellátatlanok.
Becsületes minden szavad úgy, mint sebed. Vigyétek már orvoshoz!
Kikísérik a Hadnagyot
Ki jön itt?
Belép ROSS
A nemes vitéz Ross thánja.
Nézd mily furcsán csillog a szeme
Ez különös dolgok hírnöke!
Isten áldja a királyt!
Honnan jössz, vitéz thán?
Fife-ból, királyom;
Ahol a norvég zászlók sötétítik az eget.
Szörnyű sok a norvég, akiket az a megátalkodott
Áruló segít: Cawdor thánja kezdett komor konfliktusba,
Amíg Bellona vőlegénye, Macbeth, talpig vasban szembeszállt vele:
Szemtől szembe, kard ki kard,
És a végén Cawdor önbizalmát megtörve,
A győzelmünket elhozta!
Micsoda boldogság!
Namármost
Békét óhajt Sweno, a norvég király
De még az embereit sem engedjük eltemetni,
Amíg nekünk Saint Colme's inch-nél
Tízezer dollárt nem perkál.
Cawdor thánja soha többé nem keresztezi tervünk:
Menj és hirdesd, hogy kivégezzük!
Címe és birtoka Macbethre száll.
Úgy lesz, uram.
Amit Cawdor elvesztett, Nemes Macbeth mindent megnyert!
Mindenki el
Mennydörgés közepette belép a három nővér
Hol voltál, nővérkém?
Ártányt áldoztam.
És te, húgocskám?
A tengerész neje gesztenyét
Csámcsogott és nyammogott:
Én meg kértem: 'Adjál már'
'Húzz el innen, banya!' - kiáltott a nagyseggű lotyó.
Férje, a 'Tigris' bárka kapitánya, kinek célja Aleppo:
Valami csotrogányon vitorlázok oda,
Mint a farkatlan patkány,
Az lesz ám a mutatvány!
Adok egy kis szélvihart!
Nagyon kedves.
Nesze, még egy befújás!
Én meg gyűjtögetem a szelet,
Hogy szétfújják az összes helyet
A térképen, minden kikötőt és öblet,
Ahol ez a hajós kiköthet!
Kiszárítom ezt a bénát,
Mint paraszt a szénát,
Kipeckelem szemhéját,
Hogy álom ne érje soha,
Nyomorult zombi lesz az ostoba!
Hánykolódhat a habokon,
Nyolcvanegy hosszú éjen át.
El nem süllyesztem bárkáját,
De örülhet, hogy megmenti az irháját.
Nézd, mim van!
Mutasd, mutasd már!
Tengerész ujját szereztem,
Ki hajótörést szenvedett
Hazafelé menetben.
Dobszó hallatszik
Dobok! Dobok! Macbethék közelednek!
Fura nőcik, félvilági lények
Körbe járnak kéz a kézben,
Hármat neked és hármat nekem
És még hármat, hogy kilenc legyen.
Állj! A varázskör már készen!
Belép MACBETH és BANQUO
Hogy lehet egy nap egyszerre ilyen szép és szar?
Messzi van Forres még?
És mik ezek itt
Ócska és vad ruhába öltözött
Marslakók? Vagy ördögök?
Éltek ti egyáltalán?
Mintha értenétek, amit mondok,
Vékony ajkotokra tapasztjátok rücskös ujjatok
Csak tudnám, hogy férfiak vagy nők vagytok...
Beszéljetek, ha tudtok! Kik vagytok?
Éljen, Macbeth! Üdv néked, Glamis thánja!
Éljen, Macbeth! Üdv néked, Cawdor thánja!
Éljen, Macbeth! Király leszel ezután!
Jóuram, miért rezzensz? Miért rémít, mi
Ily szépen szól?
Az igazat mondjátok, milyen fantasztikus
Teremtmények vagytok?
Nemes barátomat oly kegyesen üdvözlitek,
Neki új tháni és nagy királyi címet jósoltok
Hogy szinte beleréved...Hozzám pedig nem is szóltok.
Ha látjátok az idővetést,
Melyik mag nő majd, mondjátok!
Beszéljetek tehát hozzám,
Én nem félem haragotok, de
Nem is kérek szívességet!
Üdv!
Üdv!
Üdv!
Macbeth-hez nem fogható, mégis nagyszerűbb.
Nem oly boldog, és mégis sokkal boldogabb.
Királyokat nemzel, bár magad soha nem leszel:
Éljen soká, Macbeth és Banquo!
Banquo és Macbeth, éljenek!
Várjatok még, fura némberek, mondjátok még:
Apám révén Glamis thánja lettem, tudom,
De hogy jön ide Cawdor? Cawdor thánja él és virul, vagyonos és sikeres;
Nekem pedig királyi aspirációim végképp nincsenek.
Mondjátok, honnan vettétek ezt a különös információt?
Hogyhogy pont ezen a kurva lápon
Hozzátok elénk ezt a próféciót?
Követelem, hogy beszéljetek!
A nővérek eltűnnek
Ahogy a víz habzik, ezek olyan földbuborékok lettek...
De hová tűnhettek?
Úgy látszik, beleolvadtak a légbe,
Ahogy lélegzet oszlik el a szélbe'
Bárcsak maradtak volna még!
Tényleg megtörtént, amit láttunk?
Vagy valamit beszedtünk,
Amitől elment az eszünk?
Gyermekeid királyok lesznek...
Te leszel király!
Ja, meg Cawdor thánja is...nem úgy mondták?
Pont ezekkel a szavakkal...De ki jön itt?
Ross és Angus belép
A király örömmel vette sikereid hírét, Macbeth!
És mióta azt is megtudta, milyen személyes szereped volt
A felkelők elleni harcban, egyik ámulatból a másikba esik
És bőven pazarolja rád dicséreteit.
Szinte lát téged a masszív norvég harcvonalban,
Ahogy rettenhetetlen terminátorként tombolsz.
Lába elé jégeső gyanánt zúdult a sok üzenet,
Mely mind a Te dicsőségedet zengi:
Macbeth, a királyság-megmentő!
Jöttünk, hogy átadjuk
Király Urunk köszönetét,
Küldtek, hogy színe elé kísérjünk,
Ahol megkapod méltó jutalmad!
Te megérdemelted a legnagyobb dicsőséget:
A király parancsára Cawdor thánságát is!
Így hát, éljen a vitéz thán! Már Cawdor is tiéd.
Mi a franc...Lehet, hogy fura némbernek igaza lett?
Cawdor thánja még él, miért öltöztetsz engem
Kölcsöngúnyába?
A néhai thán él még;
De súlyos ítélet nyomasztja lelkét
Amit megérdemelten fog kilehelni.
Hogy norvégokkal szövetkezett, vagy a lázadókat
Segítette és pénzelte titokban, esetleg mindkettőben
Vétkes ez az országnyomorító, nem tudhatom;
De beismert hazaárulása végül
Vesztére lett.
Félre Glamis, és Cawdor thánja! És még hátra van a java!
Rosshoz és Angushoz fordulva
Köszönöm fáradalmaitokat.
Banquohoz
Ezek után nem hiszed, hogy gyermekeid királyok lesznek?
Hiszen ezt jósolták azok, kik megmondták előre,
Hogy én leszek Cawdor thánja...
Lehet, hogy ez a betalált jóslat
Téged gerjeszt fel a trónra, a tháni cím mellett...
Különös ez:
Sokszor a sötét erők igazat mondva,
Őszinte semmiségekkel nyernek meg minket, de közben
Súlyos következmények mocsarába rántanak.
Testvéreim, egy szó: imádkozom értetek!
Félre Két igazság hangzott itt el,
Mint a divatos királydráma vidám előszava.
-- Köszönöm, uraim.
Félre
Nem lehet gonosz, de jó sem:
Ha gonosz: Miért hozta volna a megérdemelt sikert,
igazság képében? Én vagyok Cawdor thánja:
Ha pedig jó: miért nem hagy nyugodni a gondolat,
A szörnyű kép, melytől a szőr feláll a hátamon és
Természetellenesen dobogva mellkasomból
Kiugrik a szívem?
Megdöbbent tudatom mélyén parázslik a gyanú,
Hogy ahogy volt, már semmi sem lesz úgy...
Nézzétek, társunk milyen elragadtatott...
Félre
Nos, ha a végzet királyt akar belőlem, akkor meg is fog koronázni,
Nekem nem kell semmit csinálni.
Új borzalmak várnak rá,
Mint fura cuccaink, amik segítség nélkül
Nem is passzolnak ránk.
Félre
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Egyszer még a legdurvább nap is
Elszelel!
Nemes Macbeth, mi maradunk szolgálatodra!
Már nehezebben emlékezem, hogy zsibbadt agyam erőltetem,
Szíves szolgálataitok és fáradalmaitok friss elmémbe feljegyzem
Hű társaim, hogy minden áldott nap rátok emlékeztetessen!
Gyerünk a királyhoz!
Gondoljuk át, mi esett meg velünk és
Miután mérlegeltük mindent, beszéljük egymással
Tiszta szívvel mégegyszer.
Nagy örömmel!
Ennyit erről. Induljunk hát, barátaim!
Kimennek
Kürtszó. Belép a Király (Duncan), Malcolm, Donalbain, Lennox és a kísérők.
Kivégezték már Cawdort? Visszatértek már a megbízottak?
Nem jöttek még, nagyuram, de beszéltem
Eggyel, aki látta meghalni. Mesélte, hogy Cawdor őszintén
Bevallotta a hazaárulást, őfelségéhez kegyelemért
Folyamodott és mély megbánást tanúsított.
Jobban illett hozzá a halál, mint az élet,
Úgy halt meg, mint ki az elmúlásban tanulja
Hogy dobja el drága éltét, mintha értéktelen kacat volna.
Nem lehet az arcból kiolvasni, mit gondol az elme:
Úriember volt, és én mennyire megbíztam benne!
Macbeth, Banquo, Ross és Angus lépnek be
Ó legdrágább rokon!
A hálátlanság bűne terhelt: téged még a
gyorsszárnyú fizetség is alig érhet utol!
Ha kevesebb érdemed lenne, könnyebben mérném
A hála és jutalom mennyiségét!
De így csak annyit mondhatok:
Sokkal többet érdelmelsz, mint amit én adhatok!
A lojális szolgálattal én tartozom, ez a dolgom:
Nem kerül az semmibe.
Felséged dolga csak fogadni, ahogy
A trónt és hazát szolgáljuk:
Amit kell, megtesszük,
Mi a hazafiak, minden hűbéresed,
Biztosítsuk élted és becsületed.
Hát hadd öleljelek:
Jó földbe ültetlek majd és azon munkálkodom,
Hogy mielőbb virágba borulj.
Vitéz Banquo,
Sem tetteid, sem érdemeid nem kevesebbek;
Tudják meg, hogy ugyanúgy vagy kedvemre,
Hát téged is hadd szorítsalak keblemre.
Ha beérek mint kalász,
Mind tiéd az aratás.
Túláradnak az örömkönnyek,
Közéjük bánatcseppek vegyülnek:
Fiak, komák és thánok,
És ti mind ki legközelebb ülnek,
Tudjátok, hogy örökösöm
Elsőszülött fiam, Malcolm
Kinek mától legyen neve:
Cumberland Hercege!
Ez a kitüntetés nemcsak az övé,
Nemes csillagként mindenkire ragyog,
Ki megérdemli nagyon.
Most pedig irány a várad, Macbeth,
Ezt meg kell ünnepelnünk!
Innen már az én dolgom, nem terhellek:
Hadd legyek én, ki előbb ujságolom nejemnek
Érkezésed örömhírét!
Engedelmeddel, távoznék.
Nemes Cawdorom!
Félre Cumberland Hercege...ez olyan akadály,
Mit át kell ugorjak, vagy elbukom,
Csillagok, pislogjatok, ne lássátok ahogy
Sötét vágyaim elveszik eszem,
Szemem fél, hogy meglátja, mit tesz majd a kezem!
Kimegy
Belép Macbethné egy levelet olvasva
"...Sikerem napján botlottam a lényekbe, és
Elég egyértelművé vált, hogy nem halandó tudásával
Bírnak. Égtem a vágytól, hogy kikérdezzem őket
De köddé váltak és eltűntek.
A csodától megdöbbenve ott álltam, mikor a király követei
Érkeztek és "Cawdor thánjaként" köszöntöttek.
Ami durva: pont ezzel a címmel éljeneztek előtte ezek a fura
másvilági szerzetek és utána még azt is mondták:
"Éljen a jövendő király!"
Gondoltam, jobb, ha ezt megosztom veled,
Én legkedvesebb és legnagyszerűbb partnerem,
Te sem feledd kivenni a részed az örömből,
Hogy micsoda fényes jövő dörömböl.
Ezen jóslaton töprengj el a viszontlátásig!"
Glamis címe után most még Cawdort is megkaptad,
Úgy lesz, ahogy jósolták, de mégis:
Attól tartok, hogy szívélyesség nektárjával van tele a fejed
És bár nincs ambíció híján a természeted,
De semmi fifika nem szorult beléje.
Nagyra vágysz, de szentelt úton kívánod megszerezni,
Nem vagy képes csalni, de tisztán sem tudnál nyerni.
Macbeth, rád szabták e idézetet:
"Tedd meg, amit meg kell tenni,
És ha félsz, hát félve tedd,
Különben sosem tudod meg, mi lesz!"
Jer hát, kedvesem,
Hadd vértezzem lelkedet,
Felvágott nyelvemmel
Hadd űzzem el kételyed,
Hogy biztosan elvidd a jackpotot,
Ha már a sors és a démonok
A Koronával megdobott!
Belép egy hírnök
Ma este érkezik a Király!
Ne beszélj sületlenségeket:
Nem uraddal együtt jön?
Őthánsága szólt volna előre, hogy készüljek.
Így van, úrnőm, a thán úr is érkezik:
Egyik szolga előzte meg
És majdnem kipurcant,
Úgy kifulladt,
Hogy minél előbb átadja az üzenetet.
Lásd el őt mindennel, fontos hírt közölt!
A Hírnök elmegy
A kapunkon belépő királyt
Rekedten károgva üdvözli
A halálhozó vészmadár;
Gyertek, ti gyilkos terveket
Kotyvasztó szellemek,
Irtsátok az emberséget,
Ami bennem még megrekedt,
Itasson át tetőtől talpig
Brutális kegyetlen nedvetek;
Sűrítsétek be a vérem,
Blokkoljátok a szánalom útjait,
Hogy egy cseppnyi megbánásba
Se fulladjanak céljaim,
Semhogy rés nőjön
A szándék és a cél között!
Gyertek, ti öldöklő ügynökök,
Adok nektek csöcsöt,
Szopjatok epe helyett,
Keserű anyatejet!
Bárhol is legyetek,
Láthatatlan, rontó szellemek!
Gyere te is, te sűrű éj,
Fojtó pokolfüsttel teli,
Hogy tőröm ne lássa a sebet, mit ejt,
És a sötét paplanon át még
Az angyalok se kukkoljanak,
Ne mondhassák: "Hé. mit csinálsz ott, te alak?".
Belép Macbeth
Nagy Glamis! Vitéz Cawdor!
És a nemsokára még mindkettőnél is nagyobb!
Leveled teljesen elszakított
Az uncsi jelentől és csontjaimban érzem, hogy
Jövő szinte itt van!
Drága szerelmem,
Duncan ma este érkezik!
És meddig marad?
Holnapig, terve szerint.
Ó, hol van az a nap,
Talán sosem jön el!
Drága thánom, arcod nyitott könyv
Melyből egyből kiolvasható,
Ha valami nem kóser: ezért
Vesd be sármod és
Szemed, nyelved és karod
Ártatlan ibolyaként
Őszintén üdvözölje a királyt,
De belül ravasz kígyó legyél!
A vendéget méltón kell fogadnunk,
Az éjjeli biznisz viszont az én reszortom;
Így biztosan mindörökre reánk száll
A hatalom és a korlátlan uralom!
Na, ezt még megbeszéljük.
Te csak nyugodt légy,
Ne feledd, a félelem
Nem jó tanácsadó.
A többit bízd csak rám!
Elmennek
Dudások és fáklyások. Belép a Király (Duncan), Malcolm, Donalbain, Banquo, Lennox, Macduff, Ross, Angus és kísérők
Ez a vár remek fekvésű;
Harapni lehet itt a levegőt, mely
Selymesen simogatja érzékeink!
A nyári vendég, az amúgy templomfalon lakó
Fecske is kedveli ezt a várat,
Nem is tapasztaná fészkét ide,
Ha a mennyei lég nem lenne ily illatos e helyen,
Nincs oly beugró, kiszögellés vagy párkány,
Ahová nem rakná szívesen e madár ágyát,
E sárbölcsőt ahol, megfigyeltem,
Mennyire szeret sürgölődni és költeni.
Oly pompás itt a levegő!
Belép Macbethné
Nicsak, becses háziasszonyunk!
Néha már terhes nekünk az sok kedvesség, ami körülvesz,
Persze azért nem panaszkodunk.
Erőfeszítéseid Isten fogja meghálálni!
Minden tettünk még duplázva vagy triplázva is
Csak szerény, primitív és méltatlan igyekezet
Oly hatalmas megtiszteltés szolgálatára
Amellyel Felséged tölti be házunkat:
Régi és új méltóságaink dacára,
Csupán alázatos szolgáid maradunk.
Itt van hát Cawdor thánja?
Nyomában jöttünk és azt reméltük,
Utolérjük, de ő kitűnő lovas:
Éles eszű nagy szerelme
Miatt vágtatott haza.
Szép nemes asszonyom,
Megszállnánk ma estére!
Mind Téged szolgálunk,
Hogy Felséged kényelme meglegyen:
Itt minden ami, a miénk,
Az a Felségedé!
Add kezed és vezess a thánhoz:
Igencsak kedveljük őt,
És jövőben is kegyelni szándékozzuk.
Szabad lesz, asszonyom?
Dudások és fáklyások. A főkomornyik és a tálalószolgák átsietnek a színpadon a vacsoraszervizzel. Aztán belép MACBETH.
Hogy ha már meg kell tenni,
Jobb lesz akkor iparkodni:
Ha a merénylet következményei
Nem lennének messzemenőek, és a
Király sikeres kimúlása
okozta hullámok megtörnének
A jelenidő partján, talán
Még a poklot is kockáztatnám.
De így is elítéltetünk,
És e véres tettünk lehet végzetünk:
Királyként mi is megöletünk...
Az isteni igazságszolgáltatás
Gondoskodik róla,
Hogy saját méregpoharunkból igyunk.
A király triplán bízik bennem:
Nemcsak felesküdött hűbéres és rokon,
De persze még házigazda is vagyok,
Kinek a gyikolászás helyett
Védenie kéne ezt a helyet.
Nem is beszélve arról,
Hogy Duncan oly szelíd, jámbor lélek,
Olyan tiszta szívű uralkodó,
Hogy erényeit angyali harsonák
Kürtölik majd szerteszét
Szörnyű elmúlása után.
És a sajnálatos, borzalmas tett hírét,
Szélsebes mennybéli kerubok serege,
Mint tucatnyi cuki pucér szárnyas újszülött
Spriccelné mindenkire,
Hogy szem nem maradna szárazon.
Ösztökélni kéne gyilkos szándékom,
Érzem, ambícióm beérik nemsokára
Csak nehogy átessek a ló túloldalára...
Belép Macbethné
Nahát! Mi van?
Mindjárt befejezi a vacsorát: miért jöttél el az asztaltól?
Talán kérdezte, hol vagyok?
Szerinted? Hát persze...
Alighanem jobb lesz ezt az egész
Mocskos bizniszt még most itt abbahagyni:
A király csak nemrég tüntetett ki,
És a csillogó aranymáz, amivel bevont a haza,
Igen hamar lepattogzana!
Mi történt veled?
Talán királyi ambíciód másnapos lett?
Most kel fel egy átmulatott éj után
És hányingere van attól mit tett?
Hát így szeretsz te engem?
Tán nem szorult beléd elég kurázsi
Hogy megtedd, mire vágysz?
Eldobnád a jól megérdemelt koronát,
Vagy gyávaságból engeded
Hogy az akaratod felülírja a 'Nem merem...'?
Jól jegyezd meg:
Nem lehet egyszerre dugni
És szűznek maradni!
Hé-hé, ne olyan hevesen!
Én bármit megmerek tenni, amit egy férfi megtehet!
Nincs aki nálam többet merne! Maximum csak kevesen.
Mégis mi a franc lelt,
Hogy a mi kis vállalkozásunkból kihátrálsz?
Talpig férfi voltál, mikor kezdtük,
Most pedig, ha beleállnál, te lennél a szupermen!
Sem hely, sem idő nem passzolt még,
Most pedig itt az esély:
Most együtt áll az idő és hely,
Hogy igazi férfi legyél!
Voltam anya, nyilván tudom,
Milyen az, mikor kisdedem
Gyöngéd szeretettel szoptatom.
Mégis, ha én szegtem volna meg
Néked tett ígéretem,
Hiába mosolyogna rám a lelkem:
Egy pillanat alatt tépném ki
Fogatlan szájacskából a csecset,
És úgy vágnám falhoz, csakúgy nyekken,
Hogy a kis agya szerte freccsen!
És ha lebukunk?
Méghogy lebukunk...!
Ha van vér a pucádban, akkor
Nem bukunk le.
Amikor Duncan már alszik,
-- Márpedig az egész napos lovaglás után könnyen álomba merül --
Két szolgáját én majd jóféle bedrogozott borral elkábítom
Annyira, hogy tudatuk, az elme őre,
Szertefoszlik egy időre
És elvesztik eszméletük:
Mikor majd tajtrészegen hevernek,
Mint két vizihulla,
A gyámoltalan Duncannal
Gyakorlatilag bármit megtehetünk!
Szerintem sikerülhet tervünk
Ha mészárlásunk bűnét
A két mulya őrre kenjük!
Nem semmi vagy...!
Ilyen acélos erélyű nőnek csak fiúkat szabadna szülni!
Szerinted elhiszik majd, hogy az őrök tették,
Ha a bemázoljuk őket vérrel és saját
Tőreikkel hatjuk végre a tettet?
Ki merné hinni máshogy, mikor
Felfedezvén a király halálát,
Mi jajveszékelve siratjuk gyászát?
Rendben, meggyőztél.
Felajzottam minden porcikám erre a szörnyű tettre.
Na, induljon a színjáték, menjünk!
Hamis mosolyunk rejtse el csalárd szívünk.
Vége az első felvonásnak